Mondhatnánk ugye, hogy mint jóstehetség, úgy igazából egy csodálatos jövő nézhetett volna elém, nem de? Megjósolhatnám a lottószámokat, vagy melyik a legjobb bankbefektetés, esetleg megtalálhatnék valami rég elrejtett, hatalmas kincset. Az emberek ilyenkor felejtik el, hogy a jóslás alapvetően nem arról szól, hogy "miképp találjak meg" dolgokat. Igen, megláthatok bizonyos jeleket, vagy ráérezhetek melyik nap nem kéne felkelnem - de ezt nem lehet mindig annyira irányítani, hogy tökéletes választ kapj. Lehet egyik nap tudlak figyelmeztetni, hogy vigyázz, mert 15:03 perckor ha nem nézel szét a zebrán, akkor elüt egy kék BMW, de lehet csak annyit tudok neked mondani, hogy inkább maradj otthon, mert baj közeleg. És akkor jön a kérdés: milyen baj? Én persze meg csak széttárhatom a kezem, pisloghatok rád és közölhetem... hogy nem vagyok biztos a tippjeimben.
Ha azt mondhatnánk, hogy van valahol egy személy, aki küldi nekem ezeket az információkat... akkor azt kell mondjam, hogy egy nagyon tréfáskedvű egyed. Miért is? Mert láttam, hogy össze fogok jönni egy vámpírral - de azt nem tudtam, hogy a harapása függője leszek, mint ahogy azt se, hogy néhány órát miatta fogok a sitten ülni. Láttam azt is, hogy a következő párom is egy vámpír lesz - azt nem, hogy valójában egy háremtartás része leszek és esze ágában se lesz vámpírt csinálni belőlem... mert neki jobb egy vércicus. Az táplálóbb. Igen, azóta hatszor megbántam, hogy nem hallgattam drága édesanyámra vagy a bátyámra és kamatoztattam tehetségemet a számok, a színek, vagy a jóslás terén... de késő bánat.
Tehát... jobb napokon délután háromtól másnap hajnali kettőig jósolgatok mindenféle jött-ment egyednek... rosszabb napokban meg én vagyok Yakira, a gepárd. Ugye milyen remek dolog? Nem. Nem az. És ezt se láttam!!!