Martion: Alternatív Idők Szerepjáték
Iseabail
Születési idő:
1409
Nem:
Korszak: Őskor
Korszak: Középkor
Korszak: Újkor
Iseabail
(23)
Gyógyító
Testalkat:
Vékony, rugalmas izomzatú nő
Vonások:
Szép vonásai hűen tükrözik büszke, dacos jellemét, fehér bőrén ezrével futnak szerteszét a szeplők.
Szem:
Hatalmas, világoszöld szemei teszik karakteres arcát lággyá, szinte kislányossá, bár ezek a szemek a haragtól néha szikráznak és örvénylenek, rá teljesen igaz, hogy a szem a lélek tükre
Haj:
Hosszú, természetes vörös, göndör loboncát néha szigorú fonatba zabolázza meg, de ha teheti kiengedve hagyja, hogy átbucskázva a vállain ékessége legyen bármilyen ruhát is viseljen.
Általános öltözet:
Skót népviseletben van általában, ami elé fehér kötényt köt, ha dolgozik, hogy ne mocskolódjon el. Ruhái bár nem mindig a legdrágább kelmék, de mindig tiszták és vasaltak. Sokat ad a tisztaságra és az ápoltságra
Első benyomás, kisugárzás:
Ha először látod a herceg udvarában talán utána fordulsz. Szép asszony, és ezt nem takarja el a kötény vagy a szoros, szigorú hajfonat sem. Nyílt és őszinte, nem viszi túlzásba az udvariaskodást vagy kedveskedést, de amit mond és ad, azt szívből teszi.
Leírás

Földbirtokos család első sarjaként született, akit néhány évre rá követett a trónörökös, aminek a család nem örülhetett felhőtlenül, édesanyja belehalt a szülést követő kontrollálhatatlan vérzésbe. Édesapja sosem házasodott újra, egyedül nevelte őket fel és tanította ki a mágiájukra, az emberek tiszteletére és az élet oltalmára.

A szomszédos nagyobb birtok ura, aki szintén művelője volt a mágiának, asszonyául kívánta őt, s mikor a lány dacosan nemet mondott, és apja rábólintott a döntésére, a férfi rájuk szabadította feltüzelt falvai népét, hogy űzzék ki a gonoszt, aki az ördöggel cimborált. A csőcselék lángra lobbantotta a házat, a felfordulásban pedig a szomszédos birtok ura elkábította és kimenekítette őt. Kényszerítette rá, hogy hozzámenjen feleségül, s ezután jogot formálhatott az örökségére, és persze magára Iseabailre is.

Áldatlan frigyük hamar gyermeket fogant, az igen satnya mágikus képességekkel bíró férfi azonban csak úgy tudta kordában tartani ifjú aráját, hogy egy varázstárggyal megfosztotta őt za erejétől. Mikor azonban eljött a szülés ideje, a gyermek elakadt a szülőcsatornában és a bába hiába próbált segíteni, úgy tűnt a gyermek és az asszony is itt leli halálát. Ekkor feloldozta a varázstárgy hatalma alól. Isa megmentette magukat és világra hozta Callumot, s bár férjét szívből gyűlölte, a gyermeket magáénak érezte. Még azon az éjjelen meggyilkolta a férjét álmában és rágyújtotta a kastélyát, majd a gyermekkel eygütt elmenekült egy távolabbi városba, ahol a városúr gyógyítójának szegődött.

Majd egy évig szolgált itt, neveltetésének és taníttatásának köszönhetően nem esett nehezére a munka, ám minden fáradozása ellenére mikor a város urának gyermeke megbetegedett nem tudott már segíteni rajta. A gyásztól megtébolyult férfi őt vádolta, és megesküdött, hogy kiírtja a boszorkányokat. Ekkor hozta arra a sors azt a férfit, aki azt ajánlotta, cserébe néhány katonáért megtisztítja a várost mágiahasználóktól. A körbekerített Iseabailt a gyermekével tartották sakkban, így kénytelen volt engedni, hogy megkötözzék, a kötél pedig nem engedte kitörni mágikus erejét. Rajta akarta lángoló pallosának erejét bizonyítani a főtéren, mikor két idegen ifjú a segítségére sietett és megmentette, végeztek a férfival, és őt Callummal együtt magukkal vitték.

Persze minden varázslatnak ára van, a két ifjú pedig, az éjszaka két lénye könyörtelenül elvették a jussukat azért, hogy megmentették az életüket, de biztos szállást, munkát és ételt kaptak ezért cserébe.

A büszkeségében megsértett Iseabail eltűrte, hogy meggyalázzák, de másnap eléjük állva ultimátumot adott: a munkáját és erejét ugyan a vámpírherceg szolgálatába állítja, de ha a testét akarja, inkább elhagyja a várost és máshol keres munkát...

Karakterkép:
Dalila Barbieri