Miután visszatért a "vadászatból" - ahogy ő nevezte -, végignéz a zsákmányon, amit Wolffal aznap összelopkodtak a fogadóban. Harminc réz, pár ezüst, és egy arany, plusz a járulékos dolgok: egy-egy gyűrű, bross, meg egy tőr. Már a látvány is elégedettséggel tölti el - bár az igazi lényeg nem ez, hanem maga a folyamat. Mosolya széles, szeme még mindig csillog az adrenalintól, ahogy elégedetten dől el az ágyon. - Kéne valami védelem, ha már ez mind megvan. Az ötletet tett követi: mindketten a maguk módján kezdenek neki a műveletnek: Wolf egy hosszú buktatózsineget feszít ki, ő maga egy széket tol az ajtó kilincse alá. Az eredmény egészen jó, de nem tökéletes. - ... elvégre tudjuk, milyen a közbiztonság, amennyi tolvaj van manapság... Fókusztárgy kerül elő: rövid, tömör, kézbe illő fadarab értékes bázissal: a benne foglalt magnezit elég jó mennyiségű fémet képes magához vonzani. Most azonban nem hoz jó eredményt: az egyébként a balszerencse markából mindig épphogy kicsúszó Robinra nem pillant rá Fortuna, s az ajtó - ahelyett, hogy bezárulna - hatalmas dörrenéssel robban ki. Késő éjszaka, a fogadós az ágyából ugrik elő, míg a két riadt tolvaj ezúttal illúzióval tünteti el a robbanás nyomait. Az átverés olyan sikeres, hogy már nem kísértik szerencséjüket tovább, és inkább barkácstudásukat vetik latba, hogy az ajtót valahogy visszavarázsolják: csupán néhány ablakkeret és a szék esik áldozatul a gyors műveletsornak.

Az egyetemista Róbert magabiztos, jókedvű, úgy általában véve is kellemes egyéniség. Minden lehetséges, semmi sincs veszve.