Szaki, a rúnamester:
Zseniális egy fazon, igazi géniusz. Azt rebesgetik, a lehetetlennel határos rúnákkal kereskedik, és az agya olyan, akár egy hatalmas könyvtár. Mi, hogy túlzásnak tartod? Ugyan már, hiszen én is Schwartz-tól hallottam! Az is köztudomású, hogy annak a Walter vámpírnak a sleppjébe tartozik. Igen, a szőke, kölyökképűnek, úgy bizony! Hogy mégis hogy találod meg? Hát az biztos, hogy a neve nincs benne a telefonkönyvben. De tudod, hogy megy ez, ez ismeri azt, az egy nagyobb embert, aki már biztosan tudja, hogyan lehet kapcsolatba lépni egy ilyen vámpírral. Igen, mert hogy még vámpír is!
Szaki, a személy:
Hogy ki? Klaus? Nem tudom, kiről beszélsz… Mi, hogy egy személy? Nem, tutira nem. Jaj, hogy ő! Klaus a neve, komolyan? Hát, nem is tudom, olyan átlagos arca van. Semmilyen. De az elálló fülei rémlenek. Ő az, aki folyton csendben ül a sarokban, és nem szól egy szót sem, csak gubbaszt a rajzai felett. Fura pasas. El nem tudom képzelni, hogy lett ebből vámpír. Mégis kinek volna hasznára?