Martion: Alternatív Idők Szerepjáték
Kristen Hausmiller
Születési idő:
1838
Nem:
Korszak: Újkor
Kristen Hausmiller
(17)
Nemes hölgy
Testalkat:
Kifejezetten karcsú, tökéletes idomokkal ellátott. Százhatvanöt centijével a világszép nádszál kisasszonyok egyike is lehetne.
Vonások:
Szív alakú orcája lélegzetelállítóan szép, bájos vonásai kedvesek. Bár a kor megkívánja, ha teheti, nem tesz fel semmilyen sminket.
Szem:
Egészen világoskék, pajkos pillantás az övé.
Haj:
Szőke, és bár magától is hullámos, göndörre szokta besüttetni. Kiengedve nagyjából lapockájáig ér, de így nemigen látni.
Általános öltözet:
Gyönyörű, gazdagon díszített ruhákat visel, a kor divatjának megfelelően fűzővel. Az abroncsos szoknyák mellett sokszor hord tömött fehérneműket, hogy csípőjét kívánatosabbnak mutassa.
Első benyomás, kisugárzás:
Kifejezetten szemrevaló leányzó, ám mintha nem csak a külleme lenne a pillangószerű, hanem az intelligenciája is. Butuska mosoly, értetlen pillantás, szempilla rebegtetés és persze a félrebiccentett fő. Persze csak az esteken. Még a tulajdon férje is elhiszi róla ezt, aki azonban máshonnan ismeri, tudhatja, hogy nagyon is intelligens hölgy.
Leírás

Németországban, Feldafingon született és töltötte gyermekkorát. Családja egyike a nagy máguscsaládokénak - még ha nem is rendelkeztek akkora vagyonnal, mint rokonaik. Míg édesanyja igazán jó mágusnak mondhatta magát, apja egyszerű, vidéki nemes volt. Testvérei (Alexandra 1830, Jozef 1833) is komoly tehetséget mutattak a mágiában, őbenne azonban csak pislákolt a varázslat.
Nemeshölgyként nevelkedett, és nyaranta gyakran járt át Wittelsbach kastélyba - szülei nem titkolt reménye volt, hogy a nála egy évvel fiatalabb Karl herceg majd gyengédebb érzelmeket fog táplálni a már akkor is gyönyörű leányuk iránt. Ez többek között ott hiúsult meg, hogy Kristennek esze ágában sem volt a herceg körül legyeskedni - sokkal inkább a kereste fiú nővéreinek társaságát: Helene-ét és Elisabethét. Másrészről Karl édesapja, Maximilian sem igazán örült volna, ha hercegi fia egy kisnemest választ párjául, így gyermekeit eltiltotta a Gruber család családtól. Több se kellett, a lányok onnantól kezdve világraszóló barátok lettek. Év közben hosszasan leveleztek, nyaranta pedig együtt jártak el lovagolni.

Mikor azonban Helene helyett Elizabethet jegyezte el leendőbelije, barátságuk egy időre kihűlt. A helyzeten nem segített, hogy még ez évben az ő kezét is megkérték. Vőlegénye, későbbi férje az akkor negyvenhét esztendős Hans Hausmiller vadgróf, Albert főherceg mágustanácsadója volt. A nagy korkülönbség ellenére szó sem volt arról, hogy a Kristen szülei esetleg visszautasítanák a kérőt, így a lány 1854-ben a Bécs közelében húzódó Hernalsba került.
Az addig nőtlen Hans választása nem véletlenül esett a mágiában erősen gyatra kisasszonyra - mire ugyanis eladó sorba került, a leányról már szinte legendák keringtek szépsége miatt.
Mivel az estélyeken tökéletes pár volt az oldalán, nem igazán érhette szó háza elejét - holott joggal pletykálkodtak a szolgálók és a nemesek: Hans ugyanis mindennél jobban kedvelte fiatal inasainak társaságát.

Ez azonban azzal járt, hogy ő igencsak el volt hanyagolva - amit egyrészről nagy szerencséjének tartott, másrészről azonban ez azzal járt, hogy pénzt sem fordítottak rá. Úrilányi mivolta nem fogadta túl jól a mágus spártai környezetét, dísztelen szobáit, fösvénységét. Saját hozományát egykettőre eltapsolta, így hiába volt egy előkelő úriember felesége, le volt égve.
Hamar megtalálta azonban a módját, hogy meglegyen mindene: az estélyeken, fogadásokon, melyeken megjelentek, udvarlókat gyűjtött, s imádatuk zálogaként földi javakat várt el: ékszereket, ruhákat, kiegészítőket.. egyiküktől egy festményt is kapott, innentől kezdve pedig elkötelezett rajongója lett a képzőművészetnek. Ő maga is megpróbálkozott vele, ám súlyos csalódás érte, mert igencsak tehetségtelennek bizonyult benne.

Ismét felvette a kapcsolatot az azóta megenyhült testvérekkel. Meglehetősen gondtalan volt az élete, barátos nőivel gyakran volt lehetősége összeülni, utazgatni, a grófság területén pedig kedvére lovagolhatott. Az udvarlók toborzásában újféle technikát, az asztrálmágiát is elkezdte alkalmazni, ami -különösen a talanok között- igen szerencsésen vette ki magát.
Az összejöveteleken mindenki butus kislánynak vélte, aki elbűvölő mosolyával mindenkiről csak jót tud mondani. Valóban jól adta a naivát, még a férje sem gondolt róla egyebet.

1856 januárjában hozta össze a sors az akkori vámpírherceggel, Walterral, s míg eleinte a férfi udvarlását sem fogadta egyébként, mint új bevételi lehetőségként, kapcsolatuk hamarosan szenvedélyes szerelemmé nőtte ki magát.

1866-ban férje tagja volt annak a mágus-vámpír csoportnak, akik puccsot akartak elkövetni Walter ellen. A merénylet nem sikerült, Hans pedig eközben életét vesztette.
Kristen így igen fiatalon megözvegyült, amit korántsem bánt annyira, mint kellett volna, főleg mivel megörökölte néhai férje teljes vagyonát, címét.

Boldogsága mégsem volt teljes, mivel kedvese egyre inkább arról győzködte, hogy olyasvalakit kellene inkább választania helyette, akivel családot alapíthat. 1868-ban, sértődéssel és örök haraggal (az ő részéről) végleg elváltak útjaik.

1870-ben házasodott meg ismét, második férje, gróf Eckhard Rosenbauch pedig egy korábbi udvarlója (nem mellesleg Walter egyik pártfogoltja) volt, akitől többek között a festményt is kapta. Kapcsolatuk férje részéről odaadó és igaz szerelemmel teli, részéről azonban kissé hűvös volt. Két fiúk született, Konstantin (1875) és Gregor (1880).

Mikor 1886-ban az osztrák vámpíroknak végleg elegük lett hercegükből, szó szerint tűzzel-vassal üldözték el Waltert és híveit az országból. Így többek között a Rosenbauch családot is megtámadták, melynek következtében Eckhard meghalt. Kristen félretéve büszkeségét gyermekeivel csatlakozott a menekülő herceghez, ám egy Walternek szánt golyó végzett vele.

Karakterkép:
Michelle Pfeiffer