Testalkat:
Átlagos magasságú férfiember, nem feltétlen kisportolt, viszont remek adottságokkal rendelkezik
Vonások:
Markáns, ám nem kimondottan szigorúan húzott, jellegzetesen megkapó, pedig semmi különleges nincs benne. A gyermeki tisztaság egyáltalán nem veszett ki belőle.
Szem:
Kifelé halványan sötétedő, kék tekintet, mélyen fölé hajló szemöldökvonallal.
Haj:
Vékony, egyenes szálú, olyan sötétbarna, hogy az már szinte fekete.
Általános öltözet:
A fekete, durva posztóból készült szerzetesi reverenda gyermekkorától kezdve meghatározta a viseletét, míg nem az egyháztól való elfordulását követően nyitottá vált a nyugatról beáramló különböző divathullámokra, amik magukkal hozták az urakra jellemző könnyű cipőket, bocskorokat, a szűk nadrágokat és a különböző hasított bőrökből és finom szövetekből készített felöltőket. Mindig is odáig volt a különböző csüngő, lógó kiegészítőkért, a díszes öltözetekért, de a nemesi férfiakra jellemző elnőiesedés, alapvető nevelésbéli hiányosságai miatt (ötven évig egy reverendát viselt), valahogy elidegenítették a tökéletes beilleszkedéstől.
Első benyomás, kisugárzás:
Az a fajta férfi, aki valahogy a puszta megjelenésével, az egyenes tartásával, az átható tekintetével, játszi könnyedséggel az emberek bizalmába férkőzik. Magabiztosságában önhittségről szó sincs, műveltsége vitathatatlan, így lényegében bárkivel képes megtalálni a közös hangot. A későbbiekben ez teszi igazán a társaságok közkedvelt centrumává.
Egyszerűsége mentes mindenféle eltanult manírtól, ettől tűnik igazán hitelesnek, később pedig ez teszi őt igazán különlegessé az úri népek körében. Akkoriban még a legtöbben bizony meg voltak róla győződve, hogy Vajk szavára lehet adni, hiszen nézzék csak azt a tiszta, kék tekintetet, ez az ember valahonnan eljutott valahová, elég csak ránézni. De hogy honnan is jött és merre is tart...
Leírás
Másodszülöttként jött a világra, a Fejér megyei ispán gyermekeként. Édesanyja belehalt a szülésbe, mely keresztet, apja vádló tekintete végett egészen sokáig kellett a vállán cipelnie. Nem járt neki magántanár sem, második fiúgyermekként elég hamar tudatába került annak, hogy míg bátyja örökli a birtokot, addig ő rá majdan a papi reverenda vár. 10 évesen apja ki is szakítva őt a jól megszokott környezetéből és elszeparálva őt bátyjától, be is adta a bencésekhez.
Tíz évvel később, apja halála után térhet vissza csupán, bátyja őt kéri fel a megye templomjának felhúzására és majdan a vezetésére, amit még egy fél emberöltőn át lelkiismeretesen el is lát. Néhány rosszmájú pletyka ugyan éri a fedhetetlenségét, mint a cölibátus megszegése, vagy egyéb papi hivatástól idegen cselekedetek, de a megyében a népszerűsége alapjaiban véve szilárd és visszavonulásáig az is marad.
Hogy pedig ez után hová tűnt... Valójában sehová, mindig is szem előtt marad az illusztris társaságokban.