Párizs

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Üzenetek () Események (0)

38 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Jaqueline Leclere, Madame	#38 / 2014.02.23. 02:42:17
	[1728 - A forradalom előtti Párizs 18+] -Biztosan nem minden vértestvére ilyen figyelmes és jóképű, mint Ön... * mosolyra húzódik a szája, és halk sóhajjal nyugtázza testük érintkezését.* -Ostobaság volna bármit megtagadnom valakitől, aki ennyivel felettem áll... ezt már megtanultam... *de a hangjából egyértelműen hallatszik, hogy ez a kiszolgáltatottság egyáltalán nincs ellenére. A váratlan folytatásra hangosan felnyög és hátraveti a fejét, de fájdalmat nem okoz neki a férfi hevessége, vele szinkronban mozdítja a csípőjét és szenvedélyes csókba fojtja el feltörő nyögéseit. Bár nem Olivér az első férfi az ágyában, mégis úgy érzi, mintha valami más volna, új... Rég nem érzett valódi vágyat vagy izgalmat senkinek a karjában, most a rátörő érzések magával ragadják és teljes hévvel adja át magát Olivérnek, sok éves tapasztalatának minden szikráját kihasználva próbál a férfi kedvére tenni, reményei szerint sikerrel...

Aktuális	Zihari Olivér, Bordély-tulajdonos	#37 / 2014.02.23. 02:24:30
	[1728 - A forradalom előtti Párizs 18+] - Nem minden vértestvérem harapása ilyen érzés, szerencséd van, hogy velem akadtál össze először. *És nem minden vámpír nyomja el a harapás fájdalmát, mint ahogyan most ő tette, ez ugyanis külön energiabefektetést igényel. Lejjebb ereszkedik és a másik testhez simul, elégedett mosollyal hunyva le a szemét egy pillanatra. Nincs semmi hasonlítható ahhoz, mint mikor meztelen bőr ér meztelen bőrt és közvetlenül saját élettelen mellkasa alatt érzi más szívverését. Mosolya veszélyes árnyalatot ölt a következő mondatot hallva.* - Ez egy meglehetősen merész kijelentés. *Felsóhajt a mozdulatra ahogy átkarolják és ismét összesimulnak.* - Majd játszhatunk utána, de nekem most kellesz. *A szignója valószínűleg pont elég volt arra, hogy a nő teste felkészüljön a folytatásra, ő pedig nem vár tovább, elhelyezkedik, aztán a megfelelő szöget megtalálva, egyetlen határozott, de óvatos mozdulattal merül el a szűk forróságban.*

Aktuális	Jaqueline Leclere, Madame	#36 / 2014.02.23. 02:07:02
	[1728 - A forradalom előtti Párizs 18+] *Nem érzi magát különösen fáradtnak, vagy elgyötörtnek, de a szokatlan élménytől még kicsit homályos a tudata. Ahogy Olivér megválik utolsó ruhadarabjaitól is, finoman lehúzza a vállán az alsóneműje pántját és egy kevés ficergéssel megszabadul tőle, és immár meztelenül hever el a férfi alatt, combjait Olivér csípőjéhez húzza és heves szenvedéllyel viszonozza a csókját, melynek fémes ízét a saját vére adja.* -Olyan volt, mintha a legkiválóbb szeretővel töltöttem volna szenvedélyes perceket... *súgja halkan, nem a szemérem miatt, inkább csak annyira az élmény hatása alatt van még, hogy nem találta meg a hangját. Cirógató ujjakkal simogatja végig Olivér oldalát a csípőjéig, majd előrecsúsztatva a férfi combjára siklik a keze, elégedett mosollyal nyugtázza, ahogy megérzi Olivér hozzá simuló férfiasságát, hogy a férfi is csaknem annyira vágyik őrá, mint fordítva.* -Az öné vagyok... * nyögi halkan, átöleli a férfi vállát ezzel is közelebb vonva magához, és csípőjét kicsit megemeli, hogy lágyékuk összesimuljon.*

Aktuális	Zihari Olivér, Bordély-tulajdonos	#35 / 2014.02.23. 01:53:07
	[1728 - A forradalom előtti Párizs 16+] *Nem vesz el annál többet, mint amennyire szüksége van, főleg, mert nem szeretné, ha a nő használhatatlan lenne az este további részében. Még így is nem csak, hogy begyógyítja a sebet, hanem még egy enyhe gyógyító bűbájt is elmormol, hogy ne a vacsorán múljon a hév és lendület hiánya - már ha lenne hiány, de jobb biztosra menni. Ezután megválik az utolsó ruhadarabjaitól (addig hagy időt a nőnek magához térni az előbbi élményből), majd visszahajol hozzá, ezúttal kényelmesen elhelyezkedve a formás lábak között. A dús fürtök közé túr, ahogy ismét a telt ajkakra hajol egy újabb csókra. Még érezni a nyelvén a vér vasas ízét.* - Mondtam, hogy nem fog fájni. Hogy tetszett? *Mintha nem tudná, de hallani akarja.*

Aktuális	Jaqueline Leclere, Madame	#34 / 2014.02.23. 01:45:53
	[1728 - A forradalom előtti Párizs 16+] *Ő pedig készséggel elhiszi, hogy mindez róla szól. Az ő életének az egyetlen központi személye Ő maga, így könnyű ezt elhinnie. Halkan sóhajt ahogy Olivér megkarcolja fogával a bőrét, majd sóhaja kéjes nyögéssé hangosodik ahogy a férfi simogató ujjai és szemfogai egyszerre hatolnak belé. A kéj elsöprő hulláma számára eddig ismeretlen intenzitással veszi át az uralmat a teste fölött, a teste megfeszül, majd elernyed, közben szaporán pihegve próbál minél közelebb simulni a férfihoz* -Olivier... * nyögi a nevét elfúló hangon, egészen megfeledkezik a színlelésről, vagy bármely szerepről, amit fel szokott ilyenkor venni, hogy szeretői kedvére tegyen.

Aktuális	Zihari Olivér, Bordély-tulajdonos	#33 / 2014.02.23. 01:34:50
	[1728 - A forradalom előtti Párizs 16+] *Egyetlen lélegzetvételnyi szünetre megáll, csak hogy ebből a szögből is megnézze az ágyon elnyújtózó Jaquelint, mielőtt elfogadná a felé nyújtott kezet és leereszkedne az ágyra ő maga is.* - Nincs is mitől. A ma este önről szól. *Olyan hitelességgel adja elő ezt, hogy valóban elhinni neki, most, ebben a kis zárt szobában a nő számára a világ és minden mást kiszorít a gondolataiból. A másik fölé magasodik a csók közben, de egyik kezével tartja magát, nem nehezedik rá a karcsú, törékenynek ható testre. A nyak és váll ívébe csókol, majd fogával épp csak megkarcolja a bőrt, nem harapva még, csak hagyja ismerkedni a nőt az érzéssel. Szabad keze, amellyel nem támaszkodik, az egyik formás comb belső élét simítja, egyre feljebb haladva - s mikor ujjai elérik az áhított célt, akkor szakítja át a vékony bőrt és ízleli meg Jaquelin vérét. A szignó, mint mindig, most is ugyanaz - a kéj hirtelen, hatalmas, elsöprő hullámként csap végig az ágyon heverő testén, megállíthatatlanul és intenzíven.*

Aktuális	Jaqueline Leclere, Madame	#32 / 2014.02.23. 01:25:54
	[1728 - A forradalom előtti Párizs 16+] *Belegondol röviden milyen érzés lehet látni mindent átalakulni, a világot, az embereket, a városokat... de ennyi év átgondolásába bele is szédülne, Olivér amúgy sem hagy neki annyi időt, hogy ezen gondolkozzon. Halk sóhajjal hagyja hogy a férfi hozzáérjen, átöleli a nyakát, mikor az ágyhoz viszi és úgy nyúlik el a takarón hogy a férfi a legelőnyösebb szögből lássa minden porcikáját, feltámaszkodik kicsit, és úgy nézi amint a férfi megválik a ruházata egy részétől, és kissé az ajkába harapva várja, hogy visszatérjen hozzá. Kezét kinyújtva fogja meg Olivér kezét és húzza magához* -Nem félek... és a fájdalom sem volna idegen... * ha a vállára csúsztatja a kezét és hosszan megcsókolja, majd a haját egyik vállára húzva oldalra dönti egy kicsit a fejét, felkínálva ezzel Olivérnek a nyakát. Félelmet nem érezhet benne, de szaporábban szedi a levegőt és hevesebben dobog a szíve az izgalomtól. Szinte kívánja, hogy a férfi olyan módon tegye magáévá, ahogy előtte más még senki. Sok év után hírhedt széplányként, izgató neki újra szűzként tetszelegni.*

Aktuális	Zihari Olivér, Bordély-tulajdonos	#31 / 2014.02.23. 01:14:32
	[1728 - A forradalom előtti Párizs 12+] *Kedvére való ez a magabiztosság, néha kifejezetten fárasztó már a lányokat szép bókokkal győzködni, hogy de igen, szépek, igen, kívánatosak, igen, igen, igen. El is rongyolódik a szája addigra, mire tényleg használnia kell valami élvezetesebbhez. Elnézően megcsóválja a fejét.* - Higgye el, ennyi időt feldolgozni, elviselni, hogy a világ változik, míg maga változatlan marad.. több akaraterő, mentális és lelki szilárdság kell ahhoz, mint hinné. *Több szót viszont erre nem fecsérel, mert túl depresszív és nyomasztó téma ez ahhoz, amit tenni készülnek. A hozzá simuló test köré vonja a karját, a másikkal pedig a vállát simítja, majd lefelé halad a hátán, a gerince ívén, épphogy csak hozzáérve, ingerelve a másikat. Végül tenyere a gömbölyű fenéken állapodik meg.* - Megbocsáthatatlan bűn lenne. *Apró csókot lehel Jaquelin nyakára, majd megemelve viszi az ágyhoz, csak hogy utána elfektetve rajta, ő maga is megszabaduljon ruháinak egy részétől.* - Örömömre szolgál, hogy én lehetek az első, akinek a vérét adja, higgye el, nem fog fájni.

Aktuális	Jaqueline Leclere, Madame	#30 / 2014.02.23. 00:32:52
	[1728 - A forradalom előtti Párizs] *Önnön szépségének teljes tudatában mosolyog a férfira, és finom mozdulattal segít rá, hogy a ruha lecsusszanjon róla, nem véletlenül szabat olyan ruhát, ami a szoros fűzőn túl könnyen levehető. Neki így praktikus, így hatásos. Kilép belőle és alsóneműjében is épp oly határozottan és büszkén áll a férfi előtt, mint előbbi díszében. Finoman megérinti újra a férfi arcát, ujját végighúzza az ajkain.* -Sosem éreztem hiányát, így ne szánjon érte... * mosolyog* Két évszázad! Micsoda idő... Én úgy gondolom, csak azok őrülnek bele a változásba, akik túlzottan kötődnek a korhoz, vagy valami máshoz... * ő úgy élte túl a körülötte állandóan változó közeget, hogy megtanult nem kötődni senkihez és semmihez* - Nem egyszerűek, az biztos... de szemet gyönyörködtetően kiemelik az asszonyok testének domborulatait... és ahogy látom, ez nincs ellenére... * bár többnyire nem érez valódi vonzalmat azok iránt, akikkel megosztja az ágyát, Olivértől felpezsdült a vére. Sok éve ő az első, aki valami újdonsággal kecsegtet, és aki elfeledteti vele azt a tényt, hogy bár mágus mivolta miatt huszonöt éve még nem látszik rajta, a korban hasonlók körülötte egyre az enyészeté lesznek, betegségektől csúfulnak el, vagy csak a koruk miatt ritkul meg a hajuk, fonnyad el az arcuk, vagy hullik ki egykor gyöngysorként ragyogó fogsoruk. * -Ne hagyjon itt esetlenül, mint egy szűz lányt a nászi ágynál... * olyan közel lép Olivérhez, hogy már csak a testét fedő vékony anyag van köztük, felnéz rá, és valóban úgy érzi magát mint sok évvel ezelőtt a zárdából megszökve a kétszerte idősebb birtokúr karjaiban. Nem tudja Olivér mire vágyik, és ez amennyire zavarba hozza, épp annyira élvezi is.

Aktuális	Zihari Olivér, Bordély-tulajdonos	#29 / 2014.02.23. 00:19:26
	[1728 - A forradalom előtti Párizs] *És nem ő lesz az a férfi, aki nemet fog mondani erre a csábításra - tudna, de minek? Az öröklét rendkívül unalmas, ha csak a nemet ismeri valaki. Az ő élete viszont tele van igenekkel, szakítsd le a napot, ha már úgy sem láthatod soha többé! Olivér is ezt teszi.* - Értem. Ez sajnálatos, a mágia csodás dolog és csodás dolgokra képes. *Tekintete elidőzik a felszabadul pőre bőrön, ám egyelőre csak azzal simít végig.* - Hogy mennyi, lássuk csak.. lassan két évszázados leszek. Jól tartom magam, nem igaz. Az idő látszólag valóban nem fog rajtunk, az elménkre annál inkább. Sokan közülünk beleőrülnek. *Teljesen lecsúsztatja a ruhát, már amennyit tud belőle.* - Szörnyűek ennek a kornak az öltözködési szokásai, ha engem kérdez.

Aktuális	Jaqueline Leclere, Madame	#28 / 2014.02.22. 23:18:36
	[1728 - A forradalom előtti Párizs] *Ő persze nem démonokra célzott, épp csak a szabályok azok, a kötött formaságok, az apácaság, ami elől elmenekült, amit ő a lélek börtönének tart.* -Nem élek a mágiával... A szüleim azok voltak... és tanítottak gyerekként, de sok éve már annak, és a fájdalom nem érte meg... Az én bűverőm másban rejlik... És nincs az, amit ezzel el ne érnék... * újra a férfi felé fordul, finoman végigsimít az arcán, és összébb húzza a vállait, hogy a ruha lentebb csúszhasson rajta teljesen szabaddá téve a nyakát, és többet mutatva dús kebleiből. Tényleg nem találkozott még férfival, aki ellenállt, vagy ellen akart volna állni a csábításának.* -Mennyi idős most? Mióta él? Tényleg nem fog Önön az öregség...? Örökké ilyen ifjú és szép lesz? * látszik azért mi az, ami a legjobban vonzza a vámpírok létezésében a leánykát.* Bocsásson meg, sokat kérdezek... De nem minden nap adódik ilyen lehetőség... És ön azzal fenyeget, hogy egyetlen éjszakám van csak megismerni...

Aktuális	Zihari Olivér, Bordély-tulajdonos	#27 / 2014.02.22. 23:01:21
	[1728 - A forradalom előtti Párizs] - Csakugyan. *Bólint, erre mit mondhatna, ő lelkekkel nem üzérkedik - és még mennyire, hogy szó szerint veszi ezt a mondatot, volt már dolga démonológiával és démonokkal üzekedőkkel.* - Érdekes, hogy sosem találkozott még magamfajta vértestvérrel, elvégre mágiahasználó maga is, a vére ízletesebb, mint az egyszerű emberé. És mit is mesélhetnék magamról.. *Előrébb lép és elkezdi kifűzni a fűzőt - nem sieti el, de nem is húzza feleslegesen az időt. Ha türelmetlen is, az nem érződik.* - Mire kíváncsi?

Aktuális	Jaqueline Leclere, Madame	#26 / 2014.02.22. 22:25:14
	[1728 - A forradalom előtti Párizs] *Megáll ő is és előre húzza a haját, ahogy hátat fordít a férfinak, hogy az megszabadíthassa a fűzőjétől.* -A béklyóban tartott test jobb, mintha a lelkem tartanák így... * hátrapillant a válla fölött és Olivérre mosolyog* -Meséljen magáról, Olivier... Még sosem találkoztam Önhöz hasonlóval... Gyerekkoromban hallottam meséket, történeteket az öröklétűekről... Hittem is, meg nem is. * Ha a férfi kifűzi a fűzőjét megkönnyebbülten sóhajt, bár így sem lehet rá panasz, az alakja éppoly megnyerő, mint fűzőben. *

Aktuális	Zihari Olivér, Bordély-tulajdonos	#25 / 2014.02.22. 22:19:21
	[1728 - A forradalom előtti Párizs] - Eszem ágában sincs előre leírni. *Védekezően emeli fel a kezeit a rágalom ellen, majd mikor felérnek a szobához, készségesen nyitja a szoba ajtaját - és zárja is maguk mögött., majd megáll és szembefordul a nővel.* - Szűkös lehet az a fűző, hadd segítsek.

Aktuális	Jaqueline Leclere, Madame	#24 / 2014.02.22. 21:51:19
	[1728 - A forradalom előtti Párizs] *Felpillant a férfira és viszonozza a csókját, nem igen akar elhúzódni tőle, talán meg is lepi őt a férfi szenvedélye. Bár már rég nem vár semmit a férfiaktól, kezdi úgy érezni, hogy Olivér jóslata a felejthetetlen éjszakáról nem pusztán öntömjénezés volt.* -Elismerem... hatásos volt... De ne írjon le, Olivier... Egy lépcsőfordulóban lopott csókból még bármi lehet... * látszik, hogy otthonosan mozog a szobák közt, a négyes a folyosó végén van, kissé távolabb a többitől, csak annyira húzódik el a férfitól, hogy az kinyithassa az ajtót a lent megszerzett kulccsal.*

Aktuális	Zihari Olivér, Bordély-tulajdonos	#23 / 2014.02.22. 21:38:56
	[1728 - A forradalom előtti Párizs] *Szórakozottan rosszalló arcot vág és szélesedő mosollyal ciccen fel, miután megkapja a rövid kis csókot. Hogy milyen bájosan ártatlan!* - Akkor megmutatom, hogyan is kell ezt valójában. *Lágyan ujjai közé fogja a lány állát és megemeli kissé, hogy felnézzen rá, ő pedig lehajol, hogy ajkaik újra találkozzanak. Jóval hosszabb csók, mint amit Jaquelin adott neki, az álláról hátrasiklik a keze a tarkójára, míg derekánál fogva jobban magához húzza.* - Mindjárt jobb. Ezt már nevezhetjük úgy, hogy megpecsételtük az alkunkat. *Elhúzódik, csak annyira, hogy folytatni tudják az útjukat felfelé.*

Aktuális	Jaqueline Leclere, Madame	#22 / 2014.02.22. 21:31:46
	[1728 - A forradalom előtti Párizs] *Az ivó tulaja egyáltalán nem lepődik meg a fejleményeken, sőt, Jaqueline gyakran növeli a forgalmat nála, mikor alkalmi vagy állandó szeretőivel itt találkozik. A négyes szoba az ő kérésére lett felújítva. Szemmel láthatóan egyáltalán nem bánja, hogy Olivér nem ereszti távolabb, nem is akar elhúzódni. Mikor a férfi megáll, megtorpan ő is és felnéz rá, meghallgatja a kérdést, majd kis mosolyra húzza a száját, kicsit lábujjhegyre áll és rövid csókot ad Olivér szájára* -Én így pecsételem meg.

Aktuális	Zihari Olivér, Bordély-tulajdonos	#21 / 2014.02.22. 21:22:16
	[1728 - A forradalom előtti Párizs] - Jó ezt hallani. *Szerencsés, hogy ma felkereste ezt a helyet, talán valóban talált egy ígéretes lányt, az pedig külön előnyös, hogy annak ellenére, hogy kissé meggondolatlan (hiszen tudja, hogy vámpír, mégis feljön vele), nem tűnik ostobának, talpraesettnek annál inkább. A többi lány kicsit butácska, őket könnyű volt összehalászni. Különben sem az eszükért szeretik őket a férfiak ott, de Jaquelin által beszerezhet talán több társalkodónőnek is megfelelő hölgyet. Velük lehet igazán minőségi bordélyt fenntartani. Továbbra is a vékony derékon pihentetve a kezét tereli magukat a pult azon részéhez, ahonnan kikérheti a kulcsot - csakugyan a négyeset-, majd miközben felfelé mennek a fa lépcsőkön, egy pillanatra megáll és Jaquelin felé fordul.* - Csakugyan ért az alkukhoz? Mivel szokás megpecsételni egy ilyet férfi és nő között?

Aktuális	Jaqueline Leclere, Madame	#20 / 2014.02.22. 21:10:54
	[1728 - A forradalom előtti Párizs] *Halványan mosolyog, az elégedettség jele nála. Talán eddig nem tudta mit akart ettől a férfitól, de most már nyilvánvaló számára. Ha léteznek őrangyalok, ahogy a zárdában tanították neki, akkor ma este az övé meglökte a kezét, hogy intse le a csapost, és kérdezzen rá a férfira... Mert könnyen lehet, hogy ez az éjszaka a legjelentősebb mind közül. Még hogy csak a szerelem mentheti meg! Badarság... * -Az alkukhoz jól értek én magam is... csak úgy, mint a gyönyörhöz... Az az egyetlen oltár, ami elé járulok... * így beszél egy hitehagyott katolikus lány* -A négyeset kérje. Szebb a kilátás, van egy kis terasz, és az ágyat most csináltatták. * természetesen nem akarja kéretni magát, miért tenné? Nem kedveli az olyan embereket, akik másnak akarnak látszani mint amik. Ő nem szégyelli amit csinál. Mindenki tudja is róla. Ő így érvényesül abban a világban, ami el akarta taposni, és köszöni boldogabb, mint a legtöbb önsanyargató álszent.*

Aktuális	Zihari Olivér, Bordély-tulajdonos	#19 / 2014.02.22. 21:00:43
	[1728 - A forradalom előtti Párizs] *Mennyiszer hallotta már ezt, nem, egy éjszaka sosem elég nekik, ha túl jónak bizonyul, ahogy mindenki azt gondolja magáról, hogy különb a másiknál. Ez az emberek nagy betegsége, megszállottam egyediek és mások akarnak lenni, miközben pont ugyanolyanok mind. Mohó, kapzsi, ösztönlény népség, bár miért is róná ezt fel nekik, mikor ő is pont ilyen? Csak kicsit több ideje volt mindezen tulajdonságát egy új szintre emelni. Épp ezért értékeli a merész kijelentést. Csak aztán tartsa is be.* - Ha egy éjszaka nem elég, alkuképes vagyok, hogy feláldozzam magam többszöri alkalommal is a gyönyör oltárán. *Amennyiben pedig Jaquelin csakugyan olyan ügyes, mint amilyennek mondja magát, felajánlhat neki egy helyet a bordélyában.* - Mit gondol, kivegyünk egy szobát odafönn? *Hogy gyorsan haladna? a felvezetés megvolt, a szép szavak elhangzottak, nem látja okét, hogy tovább kerülgesse a nyilvánvalót.* - Természetesen én állom.

következő 20 hozzászólás